Esetleírás
Sokat gondolkoztunk azon, hogy egyáltalán elvállaljuk-e Brúnó rehabilitálását.
Nem azért, mert lehetetlen helyrehozni a rögzült rossz viselkedési formákat, amiben kilenc hónapos koráig benne volt, hanem azért, mert nem voltunk benne biztosak, hogy egy finom lelkületű női gazda bírni fogja a képzéssel járó rengeteg, kőkemény munkát és felül tud kerekedni majd a nem veszélytelen kutyáján.
De valójában hol is kezdődtek a gondok?
Nyolc hetes korában került Brúnó a gazdáihoz. Cuki kiskutya volt, aki nem csak a szeretkét igényelte volna, hanem a korai szocializációt is mind emberekkel, mind kutyákkal. Hiába volt mellette egy másik kutyus is. Megtanulta a saját akaratát érvényesíteni, ami sajnos nem lett idejében helyén kezelve. Már kicsi korában kialakult egy szeparációs szorongás benne, majd társult hozzá egy félelem agresszió.
„A félelem egy olyan motivációs állapot, amikor az állat egy ingerre védekező vagy elkerülő magatartással reagál, hogy így védje magát a potenciális veszélytől.”
Mivel a családban nem volt egyetértés a kutyanevelésben, ezért maradt minden a kialakult állapotában. Amikor Brúnó elérte az ivarérett kort, akkor kezdődtek csak igazán a gondok. Dominanciai agresszióba fordult át. Mindenre támadott – emberre, kutyára, ami élt vagy mozgott. Tiltani nem lehetett, makacssága fokozta az állapot súlyosságát. Pórázon lehetetlenség volt vele sétálni. A gazdi a kapun – szó szerint!!! át kellett, hogy másszon, ha el akart menni otthonról, mert Brúnó minden kapunyitáskor félrelökte a gazdát és úgy sprintelt ki. Vendégek nem tudtak menni hozzájuk, mert mindenkit meg akart enni. Idegen kutyákra pedig fejhangon visítva támadott, legyen az szuka vagy kan, kicsi vagy nagy. Kontrollálni nem lehetett a dühét. Vadászösztöne is a csillagos egekig szökött. Mondhatni halmozottan hátrányos helyzetű állapotban volt a már kilenc hónapos kan kutya.
Kölyökkori szocializáció fontossága
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire fontos egy kölyökkutya korai szocializációja.
Igen, az állatorvosok azt tanácsolják, hogy amíg a kiskutya nem rendelkezik az összes oltásával, addig ne vigyék ki az utcára, kutyatársaságba stb. A gond ezzel csak az, hogy a legértékesebb időt veszítjük így el, amikor a kiskutya agya a legfogékonyabb a tanulásra.
Fontos, hogy már ilyenkor megismertessünk vele különböző ingereket – pl. vigyük ki ölbe és sétáljunk vele forgalmas helyeken, akár üljünk vele le egy parkba, had nézelődjön. Kezdjük el otthon a kocsihoz szoktatni, tanítsuk az alapszabályokra meg (csak akkor nyúl az élelemhez, ha engedélyt adunk rá, hova mehet fel és hova nem, jutalmazzuk élelemmel – játékkal, tanítsuk meg jól játszani, találjunk ki neki ügyességi feladatokat és máris mentálisan lefárasztottuk.) Kérjünk kutyatréneri segítséget, aki házhoz megy és megkezdi a kölyök képzését és a gazdikat hasznos nevelési tanácsokkal látja el.
A képzés kezdete
Már az első találkozásunkkor nekünk akart jönni Brúnó. Habzó szájjal támadott. Sajnos a gazdi hangja itt elveszett az éterben. Nagyon el volt keseredve Orsi, de tudta, hogy itt az onlypozitívoskodás és a ráolvasás már nem érne célt. Sajnos ilyen esetekben, nem lehet finomkodással megoldani az adott problémát. Nem, nem tettünk rá elektromos nyakörvet (bár, ha a józan ész azt diktálja, az is rákerült volna) és nem kezeltük meg szívlapáttal se, de meg kellett a magunk harcát vívni Brúnóval, hogy ne okozzon sérülést nekünk.
A képzés során nagyon kis lépésekkel haladunk előre.
A videókon láthatjátok, hogy honnan indult a közös munkánk és egy hónap elteltével (3 alkalom után) milyen változáson ment keresztül. Közben az ivartalanítása is megtörtént, ami rengeteget javított az állapotán.
Sok gazda a fent leírt helyzet kialakulása után, már rég megvált volna a viselkedésproblémás kutyájától, mert hát ugye kinek kell egy ilyen idióta kutya, – nem is értem, miért pont én fogtam ki ezt a „hülyekutyát”.
Na igen, itt kezdődnek a problémák, de erről majd egy másik bejegyzésben írok majd bővebben.
Orsi, felmérte a helyzet súlyosságát és nem szégyellt segítséget kérni. Nagyon kevés olyan gazdival találkozunk, mint Ő! Nem bírálja felül a döntésünket, mert bízik a szakértelmünkben, alázattal fogad minden tanácsot és ami a legfontosabb: KITARTÓ és SZORGALMAS! Nem adja fel az első útjába kerülő akadálynál, hanem folytatja! Folyamatosan jelzi, hogy hol tart Brúnó házi feladatával és küldi a videókat, hogy nézzük meg, esetleg javítsuk ki, ha hiba van benne.
Minden segítségünkért hálás és nem sajnálja az idejét és energiáját, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott kutyát faragjon a kedvencéből.
Az ilyen gazdikkal sokkal könnyebben és eredményesebben lehet dolgozni. Velük öröm és motiváló a közös munka!
Ha elakadtál a kutyusod nevelésében, vagy olyan viselkedésproblémával kűzd, amit egyedül nem tudsz megoldani, akkor keress bizalommal.