Vannak kutyusok, akikre extrán büszkék vagyunk…
… és természetesen a gazdájukra is, mert ugyebár nem varázsütésre javul meg egy kutya vagy érjük el nála a kívánt eredményt, hanem rengeteg kitartó munkával, erőfeszítéssel időt nem sajnálva rá.
Ahhoz, hogy látványos eredményt érjünk el rövidebb idő alatt, elengedhetetlen, hogy a gazdik otthon is gyakoroljanak a kutyusukkal.
A legjobb, ha többször kevesebb időre fogjuk munkára az ebet.
Szokták mondani, hogy „ismétlés a tudás anyja” – ami azt jelenti, hogy úgy tudsz jól megtanítani a kutyusodnak valamit, ha sokat gyakorlod, ismétled vele.
„Nem az a lényeg, hogy mennyire akarod, hanem az, hogy mennyire vagy hajlandó megdolgozni érte.”
Hogy állunk Brúnó képzésével?
Mivel értékes időt veszítettünk azzal, hogy kimaradt a kölyök és kamaszkori szocializációja, így heti kétszer is dolgozunk vele.
Egy egyéni és egy csoportos óra keretén belül.
Nem mondom, hogy az első pár óra sétagalopp volt, de bíztunk Brúnóban és hittünk a gazdája kitartásában és következetességében. És lám, meg is lett az eredménye.
Brúnó gyönyörűen dolgozik a csoportos órákon, teljesen a gazdájára koncentrálva.
Türelmesen ki tudja már várni, hogy sorra kerüljön a foglakozáson.
Hamar megérti a feladatok lényegét, bár a vizsla konokságától néha strokot kapunk.
A behívást példásan hajtja végre, még akkor is, ha egy vadszagokkal teli mezőn kell teljesítenie. De az sem zökkenti ki, ha egy másik kutya társaságában kell visszacsekkolnia a gazdájához.
Rengeteget változott, amivel lényegesen megkönnyítette a gazda életét. Már nem a kerítésen átmászva kell munkába mennie, tud vele normálisan sétálni. Már nem akar nekimenni kérdés nélkül minden két és négylábúnak stb.
„Nem hisszük el, hogy valójában mennyire sokat lehet változni, ha úgy hozza az élet, ha nagyon akarjuk, sokat dolgozunk rajta vagy megpróbálnak minket a körülmények.”
Messze vagyunk még a céltól…
…, de az biztos, hogy jó úton haladunk felé.
A napokban részt vett Brúnó is a kutyás túránkon, ahova a társával Málnával és a gazdájával érkezett.
12km, 4 óra, 15 idegen kutya és azok gazdái.
Amikor megemlítettük Orsinak, hogy várjuk szeretettel Őket erre a túrára, kikerekedett a szeme, de rögtön rávágta, hogy „OK, ti tudjátok”.
Szeretjük, ha nem kérdőjelezi meg a gazda a döntésünket, mert nem vagyunk felelőtlenek, ezáltal nem is fogunk olyat javasolni, amivel kapcsolatban kételyeink vannak.
A túrán nagyon szépen viselkedett Brúnó, bár volt pár kicsattanása, de ezek csak szájkaraték voltak, amiket könnyen és gyorsan helyén lehetett kezelni.
Az emberek közelsége sem okozott neki kényelmetlenséget. Sőt, kezd rájönni, hogy az emberektől mindig csurran-cseppen valami finomság, szóval hasznosabb velük jóban lenni.
Hosszú út áll még Brúnó előtt, de tudjuk, hogy belőle is stabil, jó kutya fog válni.
„A cél módfelett fontos, de ami igazán számít: az Út, amelyen odajutsz.”
Séta Reával és Natannal
Mivel nem csak nyugodt, kedves kutyákkal fog az életben Brúnó találkozni, hanem lesznek olyan helyzetek, amikor dominánsabb kutyával fogja magát szemben találni, ezért van arra szükség, hogy a gazdi is és Brúnó is a szocializációs tréningek során megtanulja helyesen kezelni ezeket a szituációkat.
Nincs is annál rosszabb, amikor folyton rettegnie kell egy gazdinak, hogy milyen nem kívánt helyzetben fogja magát találni egy séta során, amire nincs felkészülve, vagy nem tudja, hogyan reagálja le jól.
Ne kergessünk illúziókat, hogy mindíg ki tudjuk ezeket kerülni.
Rea nem éppen a bűbájosak táborát erősíti, a kisugárzása sem csillámporfelhő, de nagyon jó, hogy a „segítségével” szintet tudunk lépni a szocializálandó kutyával, mert megtanul a negatív ingerekre is jó válaszreakciót adni, valamint közömbösnek lenni.