A sokadik kutyakiképző és kutyasuli után
Max gazdája azért keresett fel minket, mert már egy éve heti rendszerességgel jár a kutyusával egy másik kutyakiképzőhöz. Sajnos érdemi megoldás nem született ez idő alatt a problémájukra, amivel anno elkezdtek oda járni.
Max-ot az Ónémetjuhászt kölyök korában egy nagylétszámú kutyanapköziben olyan rossz élmény, trauma érte, ami miatt kialakult benne egy félelmi agresszió. Mivel ez nem lett idejében helyén kezelve, ezért ahogy az idő telt, úgy a kutya bizonytalansága is fokozódott.
Jelenleg Max az idegen kutyákra, hangosan kitörve reagál, főleg, ha a másik szemből érkezik.
A másik kutyasuliban az alapokat szépen megtanulta és a gazdája is roppant jól és határozottan kezeli kutyusát, mégis megrekedtek egy állapotban.
Voltak többkutyás sétákon, csoportos foglalkozásokon, de a másik kutyával való pórázos ismerkedtetés záróakkordja az összeengedés mindig elmaradt, ahogy a szájkosártréning is.
Pedig annyira fontos a kutyusoknál a korai szocializáció a fajtársakkal, mivel ez fogja meghatározni a későbbi jellemét és a társaihoz való viszonyulását.
A gazdák hiába akartak minden jót megadni négylábú barátjuknak. Kiskorától vitték napközibe, a kialakult probléma után trénerhez. Sajnos nem a megfelelő kezekbe kerültek.
Itt térjünk egy kicsit ki, hogy miért is nem ajánljuk a nagylétszámú napköziket:
– Személyre szabott figyelem hiánya: Ha túl sok kutya van egy helyen, a gondozók nem tudják maximális figyelemmel kísérni mindegyik kutyát. Ez csökkentheti a kutyák biztonságát és nehezebbé teheti a problémás viselkedések korrekcióját.
- Feszültség és konfliktusok: A nagy létszámú kutyacsoportokban nagyobb a valószínűége a konfliktusoknak, hiszen a kutyák közötti interakciók bonyolultabbá válnak. A területvédelmi és dominanciaalapú viselkedések könnyebben kialakulhatnak.
- Stressz: A túl zsúfolt, aktív környezet stresszes lehet a kutyák számára, ezért szorongást válthat ki belőlük.
Fontos felismernünk, hogy a kutyánk egyáltalán alkalmas-e a napközizésre, valamint igényli-e más kutyák társaságát, mert ezzel csak felesleges negatív élményt szerzünk neki.
Első találkozásunkkor Rózi kutyám volt segítségemre, hogy felmérjük Max valós viselkedését.
Látványos volt, hogy fogalma sincs, hogyan kell helyesen kommunikálnia egy másik kutyával, de a felfokozott érdeklődését nem tudta magában tartani.
Mivel a testjelzései semmilyen agresszióra nem utaltak, ezért egy tíz perces közös séta után engedtem, hogy megszagolja Rózit, ami bár heves volt, de mégis szépen kontrolálható.
Az egy órás közös séta alatt többször csekkolt be Rózihoz és boldogan szimatolta végig az utat.
Gazdiapu pedig megnyugodhatott, hogy nem veszett fejsze nyele a kutyája.
Jól kell értelmeznünk, hogy mit is mond a kutya testbeszéde!
Második alkalommal Rózival szemből érkeztünk a találkozóra.
Max azonnal bekapcsolt, fenyegetésnek érezve Rózi közeledését.
Mivel nem tanult meg helyesen kommunikálni a fajtársaival és a bizonytalansága urrá lett rajta, ezért úgy döntött ugatással elejét veszi a dolgoknak, mintha azt mondaná „ne közelíts mert nem tudom mit akarsz tőlem, húzz innen”.
Azonnal korrigálható volt a nem kívánt viselkedése és utána már szépen sétált a másik kutyus mellett. Később Pinta kutyusunk is csatlakozott a sétánkhoz, akivel már sokkal finomabban ismerkedett, mivel Pipi egy pillantással jelezte az elvárásait Max felé, aki azonnal vette az adást.
Max és Gazdiapu közt olyan kiegyensúlyozott, tiszteletre és szeretetre épülő kapcsolat van, amivel a közös munka is sokkal gördülékenyebben megy.