Mitől lesz valaki jó kutyakiképző? Sokan azt hiszik, attól, hogy a kutya azonnal szót fogad neki. Pedig a munka nem a vezényszavakkal kezdődik, hanem a megfigyeléssel: a trénernek tudnia kell „olvasni” a kutyából.

Van azonban a történetnek egy másik fele is, amiről ritkábban esik szó. Mi történik, ha a gazdi nem fogadja meg a tanácsokat, és mindent jobban akar tudni a trénernél?

A jó kutyakiképző először megfigyel

A kutya nem beszél, mégis folyamatosan kommunikál. A testtartásával, a faroktartásával, a füle mozgásával, a tekintetével és az egész viselkedésével jelez. Ezeket a non-verbális jeleket kell a trénernek észrevennie és megértenie.

Ez korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Itt van mindjárt egy makacs tévhit: „Csóválja a farkát, tehát örül.” Nem feltétlenül! A farokcsóválás nem mindig barátságos szándékot jelez. Sokat számít, mennyire laza közben a kutya teste, és mit csinál a füle, a tekintete.

A lelapított fül, a lesunyt test és a leengedett farok félelemről árulkodik. Az elforduló fej, a szájnyalogatás vagy a felemelt mancs bizonytalanságot vagy feszültséget jelezhet. A jeleket ráadásul soha nem önmagukban, hanem együtt, az adott helyzetben kell értelmezni. Erről részletesen ír egy tudományos áttekintés a kutyák kommunikációjáról (angol nyelven).

Arról, hogy miért ennyire lényegesek ezek a jelek, Cérni történetében is írtunk.

Mit lát meg a tréner, amit a gazdi sokszor nem?

Ez a megfigyelőképesség teszi lehetővé, hogy a tréner

• felmérje a kutya érzelmi állapotát: a félelmet, a szorongást, a stresszt, az izgatottságot;
• megértse, mi motiválja: étel, játék, dicséret vagy valami egészen más;
• értelmezze a szükségleteit és a hiányosságait: több mozgásra, mentális lekötésre vagy egyértelműbb határokra, szabályokra van-e szüksége;
• a módszert a kutyához igazítsa: az igényeihez és a személyiségéhez, nem pedig egy sablonhoz.

Egy jó kutyakiképző ezt a tudást arra használja, hogy megelőzzön, ne csak utólag reagáljon. A foglalkozást a kutya aktuális állapotához igazítja, így elkerüli a túlterhelést és az alulmotiváltságot is. Nincs két egyforma kutyus: ami az egyiknél beválik, a másiknál csődöt mondhat.

És ha a gazdi mindent jobban tud?

Ez klasszikus és gyakori helyzet. A tréner elmondja, mit, miért és hogyan kellene csinálni. A gazdi bólogat, aztán otthon mindent másképp tesz. Figyelmen kívül hagyja a tanácsot, nem követi az utasításokat, vagy egyszerűen felülbírálja őket.

Ez sokféle formát ölthet:

• a megbeszélt szabály otthon nem érvényes („csak most az egyszer”),
• a gyakorlás két alkalom között elmarad,
• a családtagok mást és mást engednek meg a kutyusnak,
• a gazdi menet közben módszert vált, mert „máshol azt olvasta”.

A legtöbb gazdi mindezt jó szándékból teszi, hiszen szereti a kutyáját. A túlzott magabiztosság és a „jobban tudom” hozzáállás mégis kontraproduktív. Nem segíti, hanem hátráltatja a közös munkát, és éppen az ellenkezőjét éri el annak, amit a gazdi szeretne.

A következetlenség árát a kutya fizeti meg

A kutyus ugyanis nem tudja, kinek higgyen. A tréningen mást kérnek tőle, mint otthon, és ma szabad, ami tegnap még tilos volt. A következetlen utasításoktól összezavarodik, a viselkedési problémák pedig megmaradnak – vagy akár súlyosbodnak is.

Egy kutya nem varázsütésre változik meg. Ha a tréner hetente egy órát tölt vele, a hét többi 167 órája a gazdié. A következetesség és a világos szabályok ezért otthon dőlnek el, nem a kutyaiskolában.

A jó kutyakiképző és a gazdi egy csapat

Ilyenkor a legfőbb probléma szinte mindig ugyanaz: hiányzik a kommunikáció és a bizalom a tréner és a gazdi között. Ezt kutatás is alátámasztja. Egy brit állatviselkedési klinika vizsgálatában a siker egyik kulcsa az volt, mennyire bízott a gazdi a szakember tanácsaiban.

A bizalom persze nem vakhitet jelent. Sőt!

• Kérdezz! Ha valamit nem értesz, vagy nem értesz vele egyet, mondd el a tréningen – ne otthon írd felül csendben.
• Légy őszinte! Ha valami nem megy, vagy elmaradt a gyakorlás, a trénernek tudnia kell róla.
• Vond be a családot! Mindenki ugyanazt kérje a kutyustól, ugyanúgy.
• Adj időt! A türelem és a kitartás itt is meghozza az eredményét.

A jó kutyakiképző hozza a szakértelmet és a külső szemet, a gazdi pedig a kutyája mindennapjait ismeri a legjobban. Ha ez a kettő összeadódik, abból lesz a kiegyensúlyozott kutyus.

A tréner megmutatja az utat – de végigmenni rajta a gazdinak kell, a kutyájával együtt.

Ha elakadtál a kutyusod nevelésében, vagy olyan viselkedésproblémával küzd, amit egyedül nem tudsz megoldani, akkor keress bizalommal.

Szolgáltatásaink között megtalálod a kutyusodnak megfelelő képzést, illetve lehetőséged van rehabilitációs kutyaképzésen részt venni, akár az otthonodban is.