A leggyakoribb tévhit: a szabályok csökkentik a szeretetet

Sok gazda abban a tévhitben él, hogy ha szabályokat vezetnek be a kutyájuk életébe és következetesen kezdik el nevelni, akkor azok kevésbé fogják őket szeretni.

Miért van szüksége a kutyának határokra és keretekre?

A kutyák számára a világ egy kaotikus hely, ahol az emberi szabályok (miért nem szabad a kanapéra menni, miért nem ehetünk az asztalról) alapvetően érthetetlenek. A határok és szabályok adják meg nekik a biztonságot. Ha tudják, mit szabad és mit nem, az életük kiszámíthatóvá válik, ami csökkenti a szorongást.

Ha a szabályok állandóak (pl.soha nem mehet fel a kanapéra, nem csak „néha”), a kutya pontosan tudja, mit vársz tőle. Ez csökkenti a szorongását, mert nem kell találgatnia.

A kutyák társas lények, akik ösztönösen keresik az irányítást. Ha te nem vagy határozott „vezető”, ő próbálja majd átvenni az irányítást, ami számára hatalmas stressz és felelősség.

A fegyelem nem egyenlő a szeretetlenséggel

A kutyák nem úgy értelmezik a „szigort”, mint az emberek. Ők nem sértődnek meg. Számukra a fegyelem és a közös munka, tanulás mélyíti a kötődést, mert ilyenkor rád figyelnek.

Egy jól nevelt, szabályokat ismerő kutyát sokkal több helyre elvihetsz (étterem, vendégség, csoportos kirándulás), így végül több minőségi időt tölthet veled, mintha a neveletlensége miatt otthon kellene maradnia.

A kutya nem fog kevésbé szeretni a szabályoktól. Sőt! Egy olyan gazdához, aki magabiztos, következetes és egyértelmű kereteket szab, sokkal jobban fog kötődni, mert bízhat benne. A szeretet a kutyánál nem a megengedésben, hanem a közös minőségi időben, a megértésben és a biztonságban rejlik.
Amennyiben a gazda mégis képtelen a következetes nevelésre, akkor boritékolható, hogy a kutyája semmibe fogja őt venni.

Ha a kutya azt tapasztalja, hogy a kéréseknek (pl. „Gyere ide!”) nincs súlya, és akkor is kap jutalmat vagy szeretetet, ha nem teljesíti őket, egyszerűen elkezdi figyelmen kívül hagyni a gazdát. A gazda szava „háttérzajjá” válik.

Ha a gazda nem mutat irányt, a kutya kénytelen saját maga dönteni a környezeti ingerekről. Ő dönti el, kit ugat meg, hova húzza a gazdát a pórázon, vagy ki jöhet be a lakásba. Ez nem dominanciavágy, hanem kényszer: valakinek irányítania kell a „falkát”.

A túlzott dédelgetés rejtett veszélyei

A túlzott, kontroll nélküli dédelgetés gyakran szeparációs szorongáshoz vezet. A kutya nem tanulja meg az önállóságot, így amikor a gazda elmegy otthonról, a kutya pánikba esik, hiszen elvesztette azt a lényt, akire ráakaszkodott.

Egy idő után a gazda is elfárad a kezelhetetlen viselkedésben. A „csak szeretgetésből” induló kapcsolat végül veszekedésbe és elkerülésbe fordulhat, mert a kutya terhessé válik a mindennapokban.